Csak a teknős olyan pöttöm

Nem érti senki és Te sem tudod
Hogy halálra ítélt vágyakat húzok
Magam után, de már alig bírom
És várom, hogy vegye már valaki észre, hogy sírok
És csak kezeket látok furcsa magasban
Kiáltanék nem így akartam
És nem tudom, hogy mért vagyok itt
Én akartam, vagy valami erre vitt
Akartam, mert akarni kell
Aki megszületett, az többé nem felel
magáért, mert az öntudat gagyog
Súgja a jelet, hogy íme én vagyok
Az aki mindent csak szépen tehet
S tetteimért már nem felelhetek,
Megszült a világ, hogy sorsom is legyen
Hogy eltékozoljam az összes életem.
Nem érti senki és Te sem tudod
Hogy mitől félek, hogy miért hallgatok
Arról, amit mondani kell
Amit helyettem senki nem mondhat el
És csak kezeket látok furcsa magasban
Kiáltanék nem így akartam
És nem tudom, hogy mért vagyok itt
Én akartam, vagy valami erre vitt
Akartam, mert akarni kell
Aki megszületett, az többé nem felel
magáért, mert az öntudat gagyog
Súgja a jelet, hogy íme én vagyok
Az aki mindent csak szépen tehet
S tetteimért már nem felelhetek,
Megszült a világ, hogy sorsom is legyen
Hogy eltékozoljam az összes életem.

Van bajom mostanában elég, de azért igyekeztem méltósággal viselni. Végül is nagyjából sikerült. Most mégis úgy elküldenék valakit a kurva anyjába. Pont aszondja itt valaki a Duna tévén, hogy Bokros Lala szerint karcsúbb állam kell ... hát ja.

Kivettük nagyobbik lányomat a bölcsiből, mert nem volt értelme. A két hónap alatt, amíg oda járt, kétszer (egészen pontosan kettő alkalommal) voltak kint az udvaron. Aztán abból is elég volt, hogy minket megkért a gondozónő, hogy ne hozzuk, amikor kicsit szipogott, ellenben volt gyerek a csoportjában, aki simán bent volt álig lógó takonnyal. Mondjuk segond, mert volt olyan is, hogy nem vittük be vagy két hétig (mert taknyos lett, de se láz, se semmi), csak azért, hogy rendbejöjjön és kaphasson oltást, majd mikor ez után bevittem, figyelmeztetett a gondozónő, hogy hozzunk orvosi igazolást, miszerint nem beteg. Persze; egy egészséges gyerekkel (meg egy mindenperces kismamával) megyünk orvosi váróba bacit gyűjteni ...

Na, ezzel a libával (gondozónő) lehetne kezdeni a karcsúsítást

Aztán ha már kivettük, kiderült, hogy erős túlfizetésben vagyunk. A rendszer úgy néz ki, hogy pl a januári bölcsi díjról kap az ember egy "sárgacsekket" és azt be kell fizetni a postán. Nem, netbankos átutalás nem játszik, mert a pénz az önkormányzathoz folyik be és ők valószínűleg nem kommunikálnak a bölcsivel (vagy mittomén), mert a feladóvevényt be kell mutatni a bölcsiben. Namost valószínűleg ennek a nyögvenyelős rendszernek a hozadéka az is, hogy ha az előre befizetett díjat nem használod fel (mert beteg a gyerek és nem megy bölcsibe pl), akkor azt majd csak két hónap múlva bírják jóváírni. (Amikor kivettük a bölcsiből, éppen akartak adni egy 5e ft-os csekket, miközben kb 10e ft-os túlfizetésben voltunk).

Aki ezt így kitalálta és döntési helyzetben ezt eltűri, na azt is szélnek lehetne ereszteni.

Aztán ha már megkaptuk a pecsétes papírt, hogy 10 ronggyal jön nekünk az önkormányzat, be is sétáltam, ahol a megfelelő ügyintéző azt bírta mondani, hogy menjek vissza két nap múlva, mert 4 embernek kell a papírt aláírni ahhoz, hogy ezt a pénzt felvehessem. Érted? A bölcsiben két gondozónő vezeti a"jelenléti ívet", a bölcsőde-vezető nyilván ellenőrzi őket; szerintük nekünk ennyi pénz jár. Akkor mi a péknek van szükség négy olyan léhűtő aláírására, aki jó eséllyel azt sem tudja, hol van ez a bölcsi?

Na ebből a négyből legalább három biztosan élősködik.

Aztán gyűltek a másik irányból is dolgok. Volt dolgom sajnos az egyik munkaügyi központtal. A munkaügyi központ (Budapesten) 3, vagy 4 kerülethez tartozik. Nincs központi helyen ... mondhatnám azt is, hogy kurvára kint van a picsában. Rendelési időben általában úgy néz ki, hogy ha valaki reggel 9-kor meghalna, délután fél 5-ig nem dőlne el, annyian vannak.

Aki ennyi kerületre szervezett egy központot ilyen kis váróval (és kevés székkel), aki azt a helyszínt találta neki, aki szerint ez így jó, azt megint ki kéne rúgni a fenébe.

Amíg vártam a tömegben, egyszer csak hallom, hogy "Margitgám gyere már, mert itt van ez a néger és nem akarja megérteni, hogy ... stb". Szóval a fentebb megénekelt tömegen keresztül üvöltve négerezik az egyik sutyerák ügyintéző ... naná, hogy később hozzá kerültem ... naná, hogy "elfelejtette" említeni, hogy az egyik hiányzó igazolást máshonnan is beszerezhetem, nemcsak a korábbi munkahelyemről, ahonnan elég rossz szájízzel jöttem el.

Szerintem ezt a vén ribancot is ki lehetne lőni valahova.

Később megtudtam, hogy az igazolást a nyugdíjfolyósítótól is megkaphatom, hát ma elmentem oda. Kértem igazolást arról, hogy az elmúlt 11 év alatt mind a 7 munkahelyem fizetett utánam járulékokat. És akkor most nagy levegő ... Az ügyintéző azt bírta mondani, hogy az igazolások 22 munkanap (nem nap, hanem munkanap) alatt készülnek el. Segítek, ez kb egy naptári hónap. Há' hogy a k@#!%stenbe?!

És akkor itt már nem tudom, hogy hány embert kéne kirúgni a francba és felvenni egy harmadéves informatikust, aki ír nekik egy selectet ...

Volt egy macskám. Elvileg fajtiszta sziámi, de nem törzskönyvezték már az anyját sem, mert volt a farkában egy ficak; biztos a belterjesség miatt. Nekem legalábbis ezt mondták.

Születésnapomra kaptam 1990-ben. Májusi alom volt, azt hiszem. Még az anyjának a gazdája, vagy annak a gyereke(i) ragasztották rá a Fáni nevet, nekünk meg jobb ötletünk nem volt, merthogy a családnak világ életében csak pasi macskái voltak. Egyszerűen nem voltunk felkészülve lány macskanevekkel (lánymacska nevekkel/lány macska nevekkel/lány-macskanevekkel/lánymacska-nevekkel/stb ...).

Nagyon jófej macska volt, legalábbis én bírtam. A sziámi macskát ismerőknek nem újdonság, hogy személyisége a megszokott házimacskától kicsit a kutya felé tolódott. No nem úgy, hogy szeret apportírozni, vagy örömében csóválja a farkát, hanem sokkal jobban kötődik az emberhez. Már az első nálunk töltött éjszakájának reggelén együtt heverésztünk (és aludtunk, lévén nyáriszünet).

Azt mondjuk nem felejthetem el, hogy a macska valószínűleg része volt annak, hogy "milyen állatot kapjon ez a gyerek, ha kutyát szeretne, de azt nem fog". Az évek során volt aranyhörcsögöm, zebrapintyem, akváriumom és végül lett macskám.

Kollégista voltam, szerencsére abban a városban, ahol laktunk (ezt most nem fejtem ki), így suli után néha haza tudtam menni pár órára. Anyukám onnan tudta, hogy voltam otthon, hogy ilyenkor a mcska nyugodt volt. Más esetben már a lépcsőház alján lehetett hallani, hogy a negyediken türelmetlen a macska (állítólag nem folyamatosan nyávogott, csak ha ismerős lépteket hallott a lépcsőházból).

Próbáltunk egy almot összehozni neki. Valahogy került is egy sziámi kandúr, akitől előírásos 3 db kölyke született. Ebből egy maradt meg, de az is problémás volt: valami záróizom rendellenesség miatt mindig törölgetni kellett volna a seggét. Tényleg lehetett valami ebben a belterjesség dologban.

Karácsonykor, húsvétkor pár napra nagyanyámhoz költöztünk ... macskástól. Egy ilyen kitelepülés alkalmával sikerült félre kefélnie egy házi macskával. Ennek a liasonnak lett boldog gyümölcse négy házimacska kinézetű, meredt farkú szőrgombóc ... akikből csak egyet sikerült megszülnie, a többit császárral vették ki. Cuki pofa volt mind.

Később anyukám összeköltözött az anyukájával és természetesen a macska is ment vele. Hogy a legendásan helyhez kötődő macskák dolgát jobban megnehezítsük, nagynénémék ekkortájban vettek házat egy 30km-re fekvő faluban, ahova hétvégeken gyakran az egész család kiruccant. Macska a kocsiba, aztán nyomás. Nyarakon nagyanyám néha 1-2 hetet is ott volt folyamatosan, ilyenkor a macskát is levittük hozzá. Aztán nagynénémék tavasztól őszig minden időt ott töltöttek és a macska is falusi macska lett. 2003-ban meghalt a nagymamám és anyu úgy döntött, ő is elköltözik falura. Mikor tényleg sikerült beköltözni, természetesen a macska is ment.

Öregségére voltak vele gondok. Könnyű volt már, mint egy darab papír; néha beszart a szobába, amit előtte sosem csinált (állatorvos szerint pszichés probléma); amikor megmozdult, akkor is olyan volt, mint a lassított film lassítása. Már nem ült ölbe - előtte szeretett ölből tévézni -, hisztis lett, ha olyankor akarta valaki simogatni, amikor ő nem kérte. Tisztára, mint egy ember. Csak üldögélt egész nap a radiátoron, vagy aludt a kanapén. Nehezen és keveset evett, meg ilyesmi.

Ma reggel anyukám küldött egy SMS-t: Fani cica ma reggel elment. Anyu.

 

18 évet élt.

Régebb óta ismertem, mint nagyon sok, számomra nagyon fontos embert.

Kell egy kecó, aminek van kertje ... nem kicsi, mert kezd ez a város a benne lakókkal együtt nagyon az idegeimre menni.

A hajam kihullik Kőbányán a szájbavert maláta szagtól. Amikor beköltöztünk nyáron, semmit nem lehetett érezni belőle. A következő tavaszon éreztük először, azóta viszont pár naponta mindig visszatér. Én Egerben a dohánygyári oviba jártam, a dohányfermentáló szagától (amíg volt) mindig nosztalgikus érzéseim támadtak, de ez a kocsmapadlóra locsolt sörre emlékeztető szag ...

És a zaj. A babám szerint sokkal csendesebb környék, mint pl Csepel, ahol előtte laktunk. Biztos, hogy a többi lakó zaja kevésbé zavaró, de pár hete - amikor még K meleg volt és csak nyitott ablaknál lehetett létezni - este 10 után az erkélyen teregetve olyan zajterhelésben volt részem, hogy csak na! Mert az fux, hogy amikor megy valami film, nem egy modern airbus fog elhúzni felettünk, hanem valami széttaposott hajtóművű tupoljev, tehát jó 2 percig nem hallunk mást. Aztán ha a repülő elment, máris meghallhatjuk, hogy a BKV éjszaka már nem az új volvókat, hanem még Kádár idejéből ittmaradt zajos, magaspadlós ikarusokat közlekedtet a 85-ös vonalán.

Aztán, ha nyárestén két utcával arrébb (az első családiházas utca a lakótelep mellett) lagzi van, egész Óhegy élvezheti a kitűnően hangosított hakni-zenekart éjfélig (rájuk hívtuk a rendőröket).

Nem is beszélve a wannabe megasztáros picsáról, aki a szemben lévő házban egész nyáron nyitott ablaknál énekelt hamisan ... és semmit nem fejezett be.

Elfeledkezhetnék a lépcsőház-szomszédokról, akik közt ugyan vannak jófejek is, de ha egyszer rájövök, hogy ki az a büdösköcsög, aki egész köteg újságot dob a kukába, amikor 50 méterre van a szelektív hulladék gyűjtő ... ááááh!

Ez a lakókörnyezetem. A többit, Budapestet, a BKV-t, a pestieket (tisztelet a kivételnek) úgysem tudnám kikerülni, hisz itt dolgozom a nagyfaluban, de legalább hazaérve kipihenhetném őket.

A következő postnak az ingatlanosokról kéne szólnia. tisztára olyan balfasz társaság, mintha állami alkalmazottak lennének.

Mindjárt, csak lusta vagyok

Na, most majdnem összemalackodtam a nadrágomat. Nézegettem ilyen blogpost gyűjteményt és találtam egy nagyon kedvemre valót. Kiteszem majd mindjárt ide oldalra, mert nem szabad elfelejtenem. A csóka azon az úton jár, amire én is nagyon rá akarok lépni.

Jut eszembe! Nem új a lelkesedés a kertesház, meg a falu iránt, de pár hete fokozottan forgolódik bennem a gondolat, hogy nem kúltúremberhez méltó Budapesten lakni. Komolyan mondom, néha fáj nekem ez a város. És nem olyan régen az is az eszembe jutott, hogy ha mindketten olyan belevágósak lennénk, amilyenek nem vagyunk, akár már most lakhatnánk kertesben. Igaz, kockázata lenne a dolognak erősen (úgy anyagi, mint másféle), meg biztosan a határon lennénk anyagi lehetőségeink tekintetében jópár évig, de ha minden - mondom, minden - jól jönne ki, talán már most mehetne.

Mondjuk most éppen optimista életszakaszomban vagyok ... 5 éves tervben benne van.

Úgy bizony : (

'sszameg!
Ma hajnalban arra bírtam ébredni, hogy egyrészt fáj a fejem, mint a picsa, másrészt belefulladok a saját taknyomba.
Olyan már volt, hogy lefeküdtem fejfájással és elmúlt mire felébredtem, de hogy lefexem minden gond nélkül és arra ébredek, hogy nyüszítek a fájdalomtól??? Az orrfolyás meg a másik. Az jött a fejfájáshoz bónusz. De nem kicsit az sem. Egy - minőségi, vastag, sokrétegű, nagy - zsebkendő nem is volt elég egy trombitálásra.
Sosem tartottam magam hipohondernek, de most fosok. Ki kell derítenem Ház doki mobilszámát.

Álmodtam. Nem nagy dolog, minden éjjel szoktam ... csak nem szoktam rá emlékezni. De most ...
Valami kastélyban voltunk, ami egy híres akárkié volt. A figura valami építész volt, aki kitalálta, hogy lehet tufából komoly, tartós, teherbíró cuccokat építeni. És álmomban volt a tufának valami nagyon tudományos neve, ami hasonlított a fuxiára, de nem az volt. Ébredéskor még lángoló betűkkel lobogott a homloklebenyemen, mint ez a név itt: Anette Laboux, de mire elindultam, husss ...
A híres ember ezzel a húzásával akkora szakember lett, hogy rögtön a balatonkenesei házakért felelős miniszteri biztossá nevezték ki ... az ezernyolcszázas években.
Ja, és volt ilyen repülés-szerű is. Sikerült ennek a régi nemesi kúriának a teljes északi szárnyát egyetlen lépéssel bejárnom. Nem nehéz, sőt! Az ember lép egy nagyot és közben mindig csak arra figyel, hogy még tíz centivel hosszabb legyen az a lépés ... meg még tízzel ... meg még tízzel ...
Lehet, hogy ebből messzemenő következtetéseket kéne levonnom?

Van nekem egy gimnáziumom, amibe jártam. XXI-századi blogolvasó magyar embernek nem meglepő, ha azt mondom, hogy van ennek az iskolának wiwes regisztrációja. Talán arra sem sokan kapják fel a fejüket, hogy ha azt mondom, nem is egy, de mindjárt kettő. Nyilván egyiket sem az önkormányzat, vagy az igazgató(nő) intézte.
Vannak mindenféle csoportosulások kocsma, sport, iskola, diploma, vezetéknév köré. Az mondjuk már leveri a villanyt, amikor pl a "Juliskák és Mariskák klubja" bejelöli Andreát ismerősnek (megtörtént, csak más nevekkel).
Külön csoport, de szintén népes, akik wiwes regisztrációt hoznak létre kutyájuknak, macskájuknak, papagájuknak, 1 hetes újszülöttjüknek, de felteszek egy alighasznált tibicsokit bármi ellenében, hogy ha nagyon akarok, motorcsónakot is találnék.
De ami miatt bevérzett a szemem: elvált anyuka regisztrálta a gyerekét, majd kitöltötte az adatlapot egyes szám első személyben. És akkor most? Apuka csináljon egy ugyanilyet? Mert miért ne? Persze nem, mert szánalom az egész. Meg igazából már régen töröltem volna magam a wiwről, ha Tóta W. nem teszi meg egy nappal korábban és nem írja meg a blogjában.

Azért ez érdekes.
Megszületsz és semmire nem emlékszel az egészből, pedig nagy trauma. Sokaknak hónapokra elakad a szava tőle. Anyáddal elég intim viszonyba kerülsz, illetve azon már túlvagy, elvégre lehúztatok kilenc hónapot alaposan összezárva.
Cseperedsz és eszedbe sem jut, hogy anyád, apád nem tévedhetetlen. Fel sem merül benned, hogy ugyanolyan emberek, mint más ... ahogy te sem vagy ugyanolyan.
Ülsz a nap melegítette betonjárdán nagyanyádnál és vízfestékkel színes mintákat pingálsz a fecskendődre és nem gondolod, hogy ez gáz. Nem érzed, hogy ciki lenne bevallani, hogy oviban bizony bepisiltél. Megint.
Aztán öregszel tovább, egyre többet látsz a világból és egyre inkább érted is. Azt hiszed.
De a látóhatár növekedésével egyre több korlát is kerül a látómeződbe és nem mind a tiéd. Az idő múltával egyre élesebben fogod látni a mások korlátait, amíg rá nem jössz, hogy mindenki hülye, csak te nem. És ha már erre ráébredtél, hatalmas önteltségedben el is kezdesz hibát hibára halmozni. Ebben tényleg jó vagy.
De segond, mert a dolgok előbb-utóbb kiegyenesednek és rájössz. Sokat segít ebben, amikor kirúg a szerelmed, vagy a főnököd és szaladsz haza sírva, de hát erre jó a család. Elnézik, megbocsájtják a hülyeségeidet. Szeretnek, vagy mi?!
Mondjuk mindez nem akadályoz abban, hogy amikor legközelebb összeszeded magad, elkövesd ugyanazokat a hibákat.
És közben felnősz lassan, benő a fejed lágya, és már oda kell figyelned, hogy ne felejtsd el beszívni a pocakodat a strandon. Becsajozol, bepasizol - kinek, hogy - hol jobban, hol szarabbul sikerül a választás, de az illúzió kopik. Aztán jó esetben találsz valakit, aki végre Az Az Ember. És akkor jó, mert ő lesz a másik feled, a jobbik éned és ez fontos. Fontos, mert partnered lesz akkor is, ha felfújható műanyag kecskékkel szoktad csinálni, meg akkor  is, ha válltól csuklóig begipszelik a kezed és kell valaki, aki kitörli a szaros segged. Az azért bazira jó érzés, amikor belül reszketve, félelemtől nyüszítve kiadod magad valakinek és az a valaki nem él vissza vele. Megvan a bizalom! Halleluja!
Aztán a kígyó a farkába harap, mert a nő megváltozik: pocakot ereszt. Máris nyakadba varrja magát egy üvöltő, szaros, nyálas csomag. Újabb érdekes élmény, mert hol gondoltad volna tizenhat évesen, hogy saját kezűleg fogod egy másik pasi cerkáján a fitymát húzogatni, meg a seggéből a spenótot kitunkolni? Persze, mire ide eljutsz már magától értetődik az egész és csak remélheted, hogy így is marad ... mert jön majd az a rész, hogy eszed a kefét, hogy vajon a saját gyereked nem néz még szenilis baromnak, őskövületnek, vagy csak simán retardáltnak, illetve, ha annak néz, lehet-e igaza?
Meg ugyebár ott van az is, hogy az ember lánya megnő és hogy áll egy lányos apa a szexuális felvilágosításhoz? És mennyi idő után lehet életben hagyni a takonypócokat, akik a "Tündérem" körül sertepertélnek.
De leginkább: kire bízhatom majd a felnőttpelenka beszerzését, ha eljő az ideje?

Kiraboltak. Legálisan. Ismert a tettes.
Harmincnégy-ezer forintos távhőszámla. Ötven négyzetméterre. Mindezt úgy, hogy nyáron is tízezer körül van a számla, mert nyolc papír az alapdíj. Az már csak apróság, hogy ugyanerre a hónapra a villany számlánk is több, mint a duplájára emelkedett a sokszor bekapcsolt olajradiátor miatt.

Ültünk a villamoson a fiammal. Van neki macikája. Azonos típusból három is. Az egyik mégis kedvencebb, talán a ruhája miatt, amit a nagyanyja varrt neki. Meg persze van még egy rahedli plüss firlefranc is patkánytól macskáig, nyúltól medvéig. Nos, ez a kedvenc az, aki mindig és mindenhol vele van. De komolyan mindig.
Kérdeztem a villamoson:
- És a többi macika?
- Otthon vannak.
- És nem unatkoznak?
- Nem, nagyon jól érzik magukat.
- Mondod ezt te, de ha őket kérdezném, mit mondanának?
Rövid szünet, megértő mosoly:
- Apaaaa! A plüss állatok nem tudnak beszélni!

Mármint az, amelyik majd sorban falhoz állítja ezeket. Kiket? Mikor, kiket.

A fiam kapott egy mesekönyvet karácsonyra. Az a címe, hogy Szép mesék kincsesládája. Hátulra ez van írva:
Napraforgó
SUSAETA EDICIONES S.A.
NAPRAFORGÓ
1047 Budapest, Baross út 91-95.
Tel./Fax: (06 1) 272-1313
Nyomás: az EU-ban

Pár napja került elő, hogy olvassak belőle mesét. Nekikezdtem. És akkor most megosztanék mindenkivel egy mesét. Elejétől a végéig bemásolom. Legyen ez a mese a "A dzsungel könyve"

Egyszer egy farkas magára hagyott, síró-rívó emberkölyköt talált a dzsungelben. Magához vette a kisfiút, elnevezte Mauglinak, és kölykeivel együtt nevelte. Sir Kán, a tigris, gyűlölte az emberkölyköt, és megfenyegette, hogy egy napon megöli. Akela, a szürke farkas, Bagira, a bátor fekete párduc, és Balu, a bölcs medve megtanították a fiút a dzsungel valamennyi titkára. Maugli megtanulta az állatok nyelvét, úszni, futni és mászni is ügyesen tudott. Egy napon a majmok elkapták, és elvitték a régi város romjai közé. Hosszú vita után Balu, Bagira és Ká, a kígyó, kimentette Mauglit a majmok karmai közül. Telt-múlt az idő. Egy napon Sir Kán, a tigris, újra felbukkant, és még dühödtebben fenyegette az emberkölyköt. Ám Maugli már nem volt egyedül; egy csapat bivalyt küldött Sir Kánra, és a hatalmas állatok halálra taposták a gonosz tigrist. Az emberkölyök elefánt barátja, Háti hátán győzedelmesen bevonult a dzsungelbe. Minden állat félte és tisztelte őt. Történt egyszer, hogy éhségtől megvadult vadkutyacsapat száguldott végig a dzsungelen. Minden állatot megöltek, aki az útjukba került. Maugli segítségül hívta a méheket, azok pedig ezer meg ezer fullánkcsípéssel elpusztították a hordát. Elmúlt még egy év, beköszöntött a tavasz. Maugli egyedül érezte magát, bánatában sírni kezdett. Felfedezte a távolban a falut, látta a tűz füstjét, hallotta az emberek énekét, nevetését, és vágyakozni kezdett a maga fajtája után. Bagira, Balu, Ká, Akela és Háti megmagyarázta neki, hogy mindenki csak a saját fajtájával lehet igazán boldog. Aki emberkölyök, annak a faluban a helye, mondták neki. Maugli pedig elindult megkeresni az igazi mamáját... A faluhoz közeledve Maugli lányokat és fiúkat pillantott meg, egészen olyanokat, mint ő maga. Máris kevésbé érezte magát egyedül. Új élet kezdődött számára, de a barátait nem feledte soha.

Ennyi. Ez "A dzsungel könyve". Szerintük. És akkor, mielőtt hangos kurvaanyázásba kezdenék, álljon itt még két beszkennelt részlet a könyv ezen részéből:




















ez Bagira a feketepárduc





























Ez pedig nem egy berizspálinkázott panda, hanem Balu

Ez csak egyike a könyvben található 18 mesének.
Szívből kívánok annak, aki megírta és annak is, aki kiadta mindenféle undorító, fájdalmas, de azért nem halálos betegséget, hogy az összes pénzt, amit ezzel a szeméttel kerestek, patikára költsék.

A fenti másolás során elkövetett elütéseket vállalom, a központozás nem az én érdemem.