Álmodtam. Nem nagy dolog, minden éjjel szoktam ... csak nem szoktam rá emlékezni. De most ...
Valami kastélyban voltunk, ami egy híres akárkié volt. A figura valami építész volt, aki kitalálta, hogy lehet tufából komoly, tartós, teherbíró cuccokat építeni. És álmomban volt a tufának valami nagyon tudományos neve, ami hasonlított a fuxiára, de nem az volt. Ébredéskor még lángoló betűkkel lobogott a homloklebenyemen, mint ez a név itt: Anette Laboux, de mire elindultam, husss ...
A híres ember ezzel a húzásával akkora szakember lett, hogy rögtön a balatonkenesei házakért felelős miniszteri biztossá nevezték ki ... az ezernyolcszázas években.
Ja, és volt ilyen repülés-szerű is. Sikerült ennek a régi nemesi kúriának a teljes északi szárnyát egyetlen lépéssel bejárnom. Nem nehéz, sőt! Az ember lép egy nagyot és közben mindig csak arra figyel, hogy még tíz centivel hosszabb legyen az a lépés ... meg még tízzel ... meg még tízzel ...
Lehet, hogy ebből messzemenő következtetéseket kéne levonnom?
Álmot láttam, baszki!
2008.04.20. 07:29 :: leha
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csakateknosolyanpottom.blog.hu/api/trackback/id/tr67433604
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
