Csak a teknős olyan pöttöm

Azért ez érdekes.
Megszületsz és semmire nem emlékszel az egészből, pedig nagy trauma. Sokaknak hónapokra elakad a szava tőle. Anyáddal elég intim viszonyba kerülsz, illetve azon már túlvagy, elvégre lehúztatok kilenc hónapot alaposan összezárva.
Cseperedsz és eszedbe sem jut, hogy anyád, apád nem tévedhetetlen. Fel sem merül benned, hogy ugyanolyan emberek, mint más ... ahogy te sem vagy ugyanolyan.
Ülsz a nap melegítette betonjárdán nagyanyádnál és vízfestékkel színes mintákat pingálsz a fecskendődre és nem gondolod, hogy ez gáz. Nem érzed, hogy ciki lenne bevallani, hogy oviban bizony bepisiltél. Megint.
Aztán öregszel tovább, egyre többet látsz a világból és egyre inkább érted is. Azt hiszed.
De a látóhatár növekedésével egyre több korlát is kerül a látómeződbe és nem mind a tiéd. Az idő múltával egyre élesebben fogod látni a mások korlátait, amíg rá nem jössz, hogy mindenki hülye, csak te nem. És ha már erre ráébredtél, hatalmas önteltségedben el is kezdesz hibát hibára halmozni. Ebben tényleg jó vagy.
De segond, mert a dolgok előbb-utóbb kiegyenesednek és rájössz. Sokat segít ebben, amikor kirúg a szerelmed, vagy a főnököd és szaladsz haza sírva, de hát erre jó a család. Elnézik, megbocsájtják a hülyeségeidet. Szeretnek, vagy mi?!
Mondjuk mindez nem akadályoz abban, hogy amikor legközelebb összeszeded magad, elkövesd ugyanazokat a hibákat.
És közben felnősz lassan, benő a fejed lágya, és már oda kell figyelned, hogy ne felejtsd el beszívni a pocakodat a strandon. Becsajozol, bepasizol - kinek, hogy - hol jobban, hol szarabbul sikerül a választás, de az illúzió kopik. Aztán jó esetben találsz valakit, aki végre Az Az Ember. És akkor jó, mert ő lesz a másik feled, a jobbik éned és ez fontos. Fontos, mert partnered lesz akkor is, ha felfújható műanyag kecskékkel szoktad csinálni, meg akkor  is, ha válltól csuklóig begipszelik a kezed és kell valaki, aki kitörli a szaros segged. Az azért bazira jó érzés, amikor belül reszketve, félelemtől nyüszítve kiadod magad valakinek és az a valaki nem él vissza vele. Megvan a bizalom! Halleluja!
Aztán a kígyó a farkába harap, mert a nő megváltozik: pocakot ereszt. Máris nyakadba varrja magát egy üvöltő, szaros, nyálas csomag. Újabb érdekes élmény, mert hol gondoltad volna tizenhat évesen, hogy saját kezűleg fogod egy másik pasi cerkáján a fitymát húzogatni, meg a seggéből a spenótot kitunkolni? Persze, mire ide eljutsz már magától értetődik az egész és csak remélheted, hogy így is marad ... mert jön majd az a rész, hogy eszed a kefét, hogy vajon a saját gyereked nem néz még szenilis baromnak, őskövületnek, vagy csak simán retardáltnak, illetve, ha annak néz, lehet-e igaza?
Meg ugyebár ott van az is, hogy az ember lánya megnő és hogy áll egy lányos apa a szexuális felvilágosításhoz? És mennyi idő után lehet életben hagyni a takonypócokat, akik a "Tündérem" körül sertepertélnek.
De leginkább: kire bízhatom majd a felnőttpelenka beszerzését, ha eljő az ideje?