Na, most majdnem összemalackodtam a nadrágomat. Nézegettem ilyen blogpost gyűjteményt és találtam egy nagyon kedvemre valót. Kiteszem majd mindjárt ide oldalra, mert nem szabad elfelejtenem. A csóka azon az úton jár, amire én is nagyon rá akarok lépni.
Jut eszembe! Nem új a lelkesedés a kertesház, meg a falu iránt, de pár hete fokozottan forgolódik bennem a gondolat, hogy nem kúltúremberhez méltó Budapesten lakni. Komolyan mondom, néha fáj nekem ez a város. És nem olyan régen az is az eszembe jutott, hogy ha mindketten olyan belevágósak lennénk, amilyenek nem vagyunk, akár már most lakhatnánk kertesben. Igaz, kockázata lenne a dolognak erősen (úgy anyagi, mint másféle), meg biztosan a határon lennénk anyagi lehetőségeink tekintetében jópár évig, de ha minden - mondom, minden - jól jönne ki, talán már most mehetne.
Mondjuk most éppen optimista életszakaszomban vagyok ... 5 éves tervben benne van.
