Volt egy macskám. Elvileg fajtiszta sziámi, de nem törzskönyvezték már az anyját sem, mert volt a farkában egy ficak; biztos a belterjesség miatt. Nekem legalábbis ezt mondták.
Születésnapomra kaptam 1990-ben. Májusi alom volt, azt hiszem. Még az anyjának a gazdája, vagy annak a gyereke(i) ragasztották rá a Fáni nevet, nekünk meg jobb ötletünk nem volt, merthogy a családnak világ életében csak pasi macskái voltak. Egyszerűen nem voltunk felkészülve lány macskanevekkel (lánymacska nevekkel/lány macska nevekkel/lány-macskanevekkel/lánymacska-nevekkel/stb ...).
Nagyon jófej macska volt, legalábbis én bírtam. A sziámi macskát ismerőknek nem újdonság, hogy személyisége a megszokott házimacskától kicsit a kutya felé tolódott. No nem úgy, hogy szeret apportírozni, vagy örömében csóválja a farkát, hanem sokkal jobban kötődik az emberhez. Már az első nálunk töltött éjszakájának reggelén együtt heverésztünk (és aludtunk, lévén nyáriszünet).
Azt mondjuk nem felejthetem el, hogy a macska valószínűleg része volt annak, hogy "milyen állatot kapjon ez a gyerek, ha kutyát szeretne, de azt nem fog". Az évek során volt aranyhörcsögöm, zebrapintyem, akváriumom és végül lett macskám.
Kollégista voltam, szerencsére abban a városban, ahol laktunk (ezt most nem fejtem ki), így suli után néha haza tudtam menni pár órára. Anyukám onnan tudta, hogy voltam otthon, hogy ilyenkor a mcska nyugodt volt. Más esetben már a lépcsőház alján lehetett hallani, hogy a negyediken türelmetlen a macska (állítólag nem folyamatosan nyávogott, csak ha ismerős lépteket hallott a lépcsőházból).
Próbáltunk egy almot összehozni neki. Valahogy került is egy sziámi kandúr, akitől előírásos 3 db kölyke született. Ebből egy maradt meg, de az is problémás volt: valami záróizom rendellenesség miatt mindig törölgetni kellett volna a seggét. Tényleg lehetett valami ebben a belterjesség dologban.
Karácsonykor, húsvétkor pár napra nagyanyámhoz költöztünk ... macskástól. Egy ilyen kitelepülés alkalmával sikerült félre kefélnie egy házi macskával. Ennek a liasonnak lett boldog gyümölcse négy házimacska kinézetű, meredt farkú szőrgombóc ... akikből csak egyet sikerült megszülnie, a többit császárral vették ki. Cuki pofa volt mind.
Később anyukám összeköltözött az anyukájával és természetesen a macska is ment vele. Hogy a legendásan helyhez kötődő macskák dolgát jobban megnehezítsük, nagynénémék ekkortájban vettek házat egy 30km-re fekvő faluban, ahova hétvégeken gyakran az egész család kiruccant. Macska a kocsiba, aztán nyomás. Nyarakon nagyanyám néha 1-2 hetet is ott volt folyamatosan, ilyenkor a macskát is levittük hozzá. Aztán nagynénémék tavasztól őszig minden időt ott töltöttek és a macska is falusi macska lett. 2003-ban meghalt a nagymamám és anyu úgy döntött, ő is elköltözik falura. Mikor tényleg sikerült beköltözni, természetesen a macska is ment.
Öregségére voltak vele gondok. Könnyű volt már, mint egy darab papír; néha beszart a szobába, amit előtte sosem csinált (állatorvos szerint pszichés probléma); amikor megmozdult, akkor is olyan volt, mint a lassított film lassítása. Már nem ült ölbe - előtte szeretett ölből tévézni -, hisztis lett, ha olyankor akarta valaki simogatni, amikor ő nem kérte. Tisztára, mint egy ember. Csak üldögélt egész nap a radiátoron, vagy aludt a kanapén. Nehezen és keveset evett, meg ilyesmi.
Ma reggel anyukám küldött egy SMS-t: Fani cica ma reggel elment. Anyu.
18 évet élt.
Régebb óta ismertem, mint nagyon sok, számomra nagyon fontos embert.
